• Black YouTube Icon
  • Instagram Social Icon

Archive

Please reload

Please reload

De milyen is Weinberg zenéje?

January 31, 2018

A fuvola repertoárja a 20. századtól kezdve kétség kívül nagyon szélessé és tartalmassá válik, igazi gyöngyszemek gazdagítják a korszak zenéjét, melyekből gyakran hallhatunk egy-egy szólóest alkalmával. Tehát egyáltalán nem meglepő, ha egy fuvolaest alkalmával több olyan mű, vagy zeneszerző tesz rád mély benyomást, amiről, vagy akiről korábban még sosem hallottál. 

 

Weinberg 12 Miniatűrje számomra is új felfedezés volt; a tizenkét rövidke tétel és a Weinberg által bennük megteremtett hihetetlenül sokszínű karakter és átütő érzelem nagyon megragadták az érdeklődésemet. Májusi Zeneakadémia Solti termében tartott koncertem óta, ahol először játszottam ezt a ciklust, újra és újra azon kapom magam, hogy ezeken a rövid, de annál árnyaltabb karakter darabokon gondolkozom, azon tűnődve, hogy vajon mit fejezhetnek ki az általuk megteremtett különböző hangulatok és hogy én mint előadó, milyen jelentést adhatok át a dallamaikon keresztül.

 

 

 

 

Mieczyslav Weinberg 1919-ben Varsóban egy zsidó családba született és már egészen fiatalon édesapja mellett játszott a Varsói Zsidó Színházban. Később Minszkben tanult zeneszerzést, majd miután onnan kitelepítették Taskentbe, kortársa és barátja, Sosztakovics segítségével végül Moszkvába költözött. Weinberg a II. Világháború során az egész családját elveszítette; szülei és lánytestvére is a nácik áldozataivá váltak. A 12 Miniatűr 1945 decemberében készült el, alig néhány hónappal a háború vége után. Számomra ez egy egészen megdöbbentő információ volt, hiszen nagyon sok tételt éreztem érzékenynek és egyben rendkívül szellemesnek, legtöbbször még csak nem is érzékeltem őket különösebben melankolikusnak. Gyakran gondolkoztam arról, hogy hogyan volt képes Weinberg egy ennyire gondosan megmunkált, finom zenei nyelvezeten fogalmazni, miközben felfoghatatlan élethelyzeteken kellett keresztül mennie ebben az időszakban. Minden egyes tétel különlegesen figyelmesen megkomponált, minél többet játszom őket, annál jobban értem, hogyan is állnak össze egy teljes és gazdag egész ciklussá – mindegyikük, mint egy tökéletes puzzle darab illeszkedik a többihez. 

 

 

 

 

 

Az ötödik, Nocturne című tétel az összes közül egészen különlegesen fontossá vált számomra: a harcias és elsöprő negyedik Capriccio tétel és a nekem Sosztakovics stílusát idéző Walzer tétel között hangzik el. Ellentétben ezzel a kettővel, a Nocturne a tizenkét miniatűr egyik igazán törékeny és érzelem gazdag darabja. Egyszerű dallamai és áttetszősége folyamatosan arra emlékeztetnek, milyen fontos a nehéz élethelyzetekben megőrizni integritásunkat, illetve mi mindent képes egy ember a tetteivel megtestesíteni.

 

 

 

 

A cím, amely az éjszaka idézését sugallja, arra ihletett, hogy megjelenítsem a mű ezen megfoghatatlan értelmezését, ennek az eredménye lett az az illusztráció, amely a Noemi Collection részévé vált. 

Itt láthatod a Nocturne telefontokot

 

 

Please reload

Recent Posts

Please reload